Flow a munkában

Előző cikkemben a pozitív érzelmek céges jóllétre gyakorolt hatásáról volt szó, most a flow élmény lesz fókuszban.

Hetedik osztályban történt, hogy a matek algebrára és mértanra hasadt. Az utóbbit varázslatosnak találtam. Olyan feladványokat kaptunk, melynek megoldásán sokszor órákig görnyedtem apámmal, és egymással versengve rajzoltuk meg a segédvonalakat, hogy bizonyítást nyerjen a hipotézis. Élveztem azt, ami sok osztálytársamnak gyötrelem volt. Ugyanazt az élményt jelentette, mint a közös sakkjátszmák: koncentrációt, elmélyülést, kikapcsolódást.

Hat évig kínoztam környezetemet hegedűvel. Nem merült fel bennem, hogy nem muszáj csinálnom, úgyhogy húztam, amit elém raktak. Zavart, hogy képtelen vagyok szépen intonálni, és csodáltam a magasabb éveseket, hogy ugyanaz a hang az ő kezük alól telten, megvibrálva távozik. A hatodik év végén a hegedűtanárom kérésemre megmutatta, hogy ezt hogyan kell csinálni. Akkor még nem olvastam Csíkszentmihályit, és nem tudtam a flow-élmény elérésének módjairól. A nyolc feltételből négy teljesült:

(1) megneveztem a célt (vibrato technika elsajátítása),

(2) a gyakorlás során visszajelzést kaptam (egyre jobban tudtam “remegtetni” a kezem, és ezt folyamatosan hallottam és láttam),

(3) a kitűzött cél nem volt távoli, ahogy elkezdtem gyakorolni, néhány nap alatt voltak eredmények,

(4) tudtam, hogy mire kell fókuszálnom (falhoz támasztottam a hegedű végét, hogy ne mozogjon a kezemben a kezdeti durva mozgások miatt).

Néhány hét alatt megtanultam a technikát, és minden új értelmet nyert.

Feladat komplexitás és kompetencia

A blogírás az egyik olyan tevékenység, ahol számomra a kihívás mértéke épp megfelelő egyensúlyban van a készségeimmel. Amikor nekiállok egy új blogposztnak, felteszem a fülest, és órákig küzdök a szöveggel, majd behívom a csapatot, hogy kommenteljék a kollaboratív dokumentumban összerakott anyagot. Ilyenkor megélem az élveboncolást. Sokszor fáj elengedni teljes bekezdéseket, máskor kimondottan nehezemre esik átfogalmazni egy-egy félrement mondatot. Közben élvezem, hogy az új nézőpontok hatására új minőséget nyer a szöveg. Fülhallgatóval a fejemen, többnyire monoton zenével zárom ki a környezetemet (pl. Psytrance). Egy ilyen nap után fáradtan és elégedetten megyek haza. Úgy érzem, hogy az erőfeszítésem mások közreműködésével a személyes növekedésemhez járult hozzá. Ez nekem az eufória.

kommentolt szöveg

A tapasztalat azt mutatja, hogy flow állapotba kerülni legkönnyebben az erősségeinkre építve, azokat felhasználva lehet. Mindenkinek van olyan képessége, amiben ő a legjobb a csapatban. Ez a kompetenciája a legnagyobb kincs, amivel hozzájárulhat a cég növekedéséhez.

Anélkül, hogy túlformalizáltunk volna bármit, mostanra eljutottunk oda, hogy újra és újra ránézünk a használt szerepkörökre, és próbáljuk kihámozni, hogy ki milyen hangsúlyokkal éli meg a saját felelősségeit. Az egyéni különbségek miatt előfordul, hogy a szerepek különböznek egymástól az egyes személyek értelmezésében. Így viszont kialakulnak működő csapatok vagy párok, ahol nem a szerepkörök diktálnak, hanem a kompetenciák. Mivel az erősségek adják a hangsúlyokat, ez az irány erőteljesebb bevonódást eredményez, mintha egy tanácsadó kitalálta volna, hogy mi a modell, amihez igazodnunk kell.

Az elmélyüléshez védett, biztonságos körülményekre van szükség. A biztonságot a kialakított szokások tartják fent. Az egyik legfontosabb szokásunkat a Scrumból kölcsönöztük. Két hetes iterációkban dolgozunk. Az operatív időszakban szabadon dönthet mindenki arról, hogy hol, mikor és miként valósítja meg a vállalását. A tizedik napon leállunk, és reflektálunk az operatív időszakra, majd egy lezárást követően útjára indítjuk a következő időszakot. Ez a ritmus elősegíti az elmélyülést. Visszaszorítja az ad-hoc munkát. A két hetes iterációnak van egy eleje és egy vége. A ritmus biztonságot ad. A két hét végén felmutatott eredmény pedig bizalmat.

A flow állapotát mindenki másként éri el és tartja fenn. Nincs királyi út. Minden erőnk és tehetségünk kibontakoztatása szükséges ahhoz, hogy flow állapotában tapasztaljuk meg a világot.

Kapcsolódó irodalom

Martin Seligman: Flourish - Élj boldogan!

Seligman a pozitív pszichológia atyja, a tanult tehetetlenség “felfedezője”, a jól-lét modell megalkotója. Könyvében felrajzolja az ötdimenziós térképet, ami alapján aztán mindegyik témában külön el lehet mélyülni. Az összetevők: pozitív érzelem, áramlatélmény, hatás (értelem), kapcsolatok, teljesítmény.

Csíkszentmihályi Mihály:  Flow – az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája.

Ez a Flow könyv, melyet minden ismerkedőnek érdemes elolvasnia.

Ellentétben az általános hiedelemmel, életünk legszebb élményei nem passzív, befogadó állapotban érnek bennünket. [...] A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. (Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, 22.o).

Csíkszentmihályi Mihály: Jó üzlet

Alcím: Vezetés, áramlat és az élet keresése.

A könyv egyik alapüzenete, hogy a flow élmény átlagon felüli kihívások hatására, magasszintű készségek igénybevételekor jelentkezik. Ha el kívánunk mélyülni az áramlatélményben, Csíkszentmihályi szerint, kezdetben ne keressük a túl komplex helyzeteket, mert az túl korán szorongásélményt okoz, melyből nehéz kimozdulni. Jobb irány, ha egyszerűbb feladatok megoldásával indítunk, és a komfortzónából fokozatosan mozdulunk át a magasabb kihívások irányába.

A kedvenc fejezetem a „Miből vannak a nagy lelkek?” című, melyben a szerző azt vizsgálja, hogy mi a közös azokban a személyekben, akikből sugárzik a tetterő, és akik képesek személyes céljaikat önmagukon kívüli célokkal egyesíteni. Öt tényezőt emel ki: határtalan optimizmus, integritás, ambíció, kíváncsiság és empátia.

Talán az élet optimista megbecsülése az oka annak, hogy ezek a vezetők oly könnyen találnak rá az áramlatra a munkájukban, megfeledkeznek magukról az új feladatok követésében. Sok életunt tudós szempontjából ez a hozzáállás gyermekien naívnak tűnhet. De úgy látszik, működik, és az ilyen ember nemcsak az életet képes élvezni, de képes mások javára is dolgozni. Kár, hogy nem tudjuk, hogyan kell többel gazdagítani az életünket (Jó üzlet, 165.o.).

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

Volt egy meglepő megállapítása Csíkszentmihályinak azzal kapcsolatosan, hogy mennyire vihető át a munkahelyi áramlatélmény a hétköznapi helyzetekbe. Az ember azt várná, hogy nagyban, hiszen ez egy tudatminőségre vonatkozó kérdés, nem pedig a tevékenység tárgyától függő minőség.

Nos, a helyzet ennél árnyaltabb. Úgy tűnik, hogy a két élettér között kevés az átjárás, azaz nem biztos, hogy a családdal töltött idő alatt is képes ugyanaz a személy áramlatélményt átélni, aki egyébként a munkájában ezt már magas szintre fejlesztette.

A jelek szerint a munkában könnyebb elérni az áramlatot, mint a hétköznapi, fenntartó tevékenységek során (gyereknevelés, házkörüli teendők ellátása). Jó esetben azért dolgozunk, hogy megvalósítsuk céljainkat, és a kollégák, megrendelők, és más üzleti kapcsolatok folyamatosan visszajelzik, ha sikert érünk el. A munkahelyzet tehát sokkal alkalmasabb az otthoni környezetnél annak a fókuszáltságnak a létrejöttéhez, ami az áramlatélmény feltétele.

Ez a könyv éppen arról szól, hogy a mindennapokban hogyan teremthetünk olyan helyzeteket, mely elősegíti az áramlatélmény létrejöttét.

Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Ennek a könyvnek az alcíme nem kispályás: „A harmadik évezred pszichológiája”.

Szocio-antropológiai elemzés a flow szerepéről. Aki szerette Dawkins önző génjét, és el tud mélyülni Mérő László eszmefuttatásaiban, annak ez a könyv sem fok csalódást okozni. Mindenesetre azt érdemes leszögezni, hogy ez nem az áramlatélmény gyakorlati útmutatója.

Csíkszentmihályi ebben a könyvben próbálja a flow evolúciós szerepét meghatározni. Meglátása szerint a memetikából kiindulva sok kérdésre választ kaphatunk áramlatélmény ügyben. Az elménk a legkisebb ellenállás irányába szeret sodródni: minél kevesebb erőfeszítést kíván egy mém fenntartása, annál hajlamosabbak vagyunk teret adni neki. Például a tévézés nem nyújt hosszú távon örömet, mégis sok időt töltünk a képernyő előtt, mert minimális erőfeszítéssel, ingergazdag környezetben szolgálnak ki információkkal. Passzívan fogyasztjuk az előemésztett képi és hanganyagot, és közben a legkevésbé sem mozgatjuk meg a kognitív rendszerünket.

Csíkszentmihályi szerint ha gyakran szeretnénk áramlatélményt átélni, törekednünk kell arra, hogy minél gyakrabban éljünk át komplex élményeket, melyek megmozgatják a testünket, érzelmeinket, gondolatainkat.

Ha az apró dolgokban nem tesszük ezt meg, akkor a fontosabb esetekben nehéz lesz elsajátítani a módját, hogyan tereljük következetesen jó mederbe a mémek fejlődését. [...] A mémek evolúciójának irányításához a harmadik lépés tehát, hogy a megvizsgált lehetőségek közül a legnagyobb komplexitást ígérőt választjuk. [...] Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindahányszor egy gondolatnak, egy leírt szónak, egy látványnak szenteljük figyelmünket, vagy valamit vásárolunk, vagy valamilyen meggyőződésből bármit is teszünk, mindig változtatunk valamit a jövő szövetén, még ha egészen parányi mértékben is (A fejlődés útjai, 211. o.).

Csíkszentmiályi Mihály: Kreativitás

Alcím: A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája.

Kreativitás téren a kedvenc szerzőm Edward de Bono. Kíváncsian vettem kézbe Csíkszentmihályi könyvét erről a témáról, és nem csalódtam! Ebben a könyvben azonban több olyan témát is kifejt, melyet az előző műveiben is kibontott már. Csak azoknak ajánlom, akik az előző négy könyvet elolvasták, és nem győznek betelni Csíkszentmihályival. Esetleg a művészeknek lehet ez az egyedüli olvasmányuk az áramlat pszichológiájának atyjától: minden fontos aspektust megismerhetnek úgy, hogy közben végig a kreativitás van fókuszban.

Csak azután tudjuk átadni magunkat a boldogság érzésének, hogy kikerültünk az áramlat-állapotból, egy-egy szakasz végén vagy azokban a pillanatokban, amikor elkalandozik a figyelmünk. És persze van, amikor az alkotóra rátör a boldogság, a megelégedettség érzése, a vers elkészülte vagy az elmélet bizonyítása után. Hosszú távon minél többször éljük át az áramlatot a hétköznapi életben, annál nagyobb eséllyel leszünk boldogok [...] Az áramlat és a boldogság közötti összefüggés tehát attól függ, hogy az áramlat mennyire komplex tevékenység eredménye, hogy mennyire vezet új követelményekhez, és ezáltal személyes és kulturális kiteljesedéshez.(Kreativitás, 131. o.).

Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek - Flow az iskolában

Roppant fontos és izgalmas kérdés, hogy az áramlatélmény miként jelenik meg a gyermekeknél, és miként hatunk ennek alakulására mi, felnőttek.

Ebben a könyvben Csíkszentmihályi azt veszi górcső alá, hogy a személyes, társadalmi és kulturális feltételek hogyan hatnak a tehetség fejlődésére. A tehetség kialakulását legalapvetőbben a genetikai háttér befolyásolja. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy gyermekünk mire fogékony, a világot mely érzékszervei révén észleli a leginkább, és mi iránt érdeklődik. A családi hatás meghatározó abban, hogy ezek az alapvető késztetések elindulnak-e a fejlődés útján.

Három tényező segíti a tehetség kibontakozását: a tudás, a motiváció és a fegyelem.

A legtöbb ember azonban, sajnos, képtelen arra, hogy észrevegye az érdekes feladatokat, és hogy fejlessze a képességeit. Modern kultúránkban a felnőttek a passzív kikapcsolódást keresik, annak ellenére, hogy akkor érzik jobban magukat, amikor van némi erőt próbáló feladatuk. A serdülők és a felnőttek is a szabad idejük legnagyobb részét igénytelen szórakozással, például televíziózással, töltik, bár ilyenkor passzívnak és elégedetlennek érzik magukat. Ezek alapján feltehető: az autotelikus személyiségjegyek ahhoz, hogy egy fiatal megpróbáljon kiemelkedni. (Tehetséges gyerekek - Flow az iskolában, 121. o.)

A tehetséges serdülőkről néhány pontban:

  1. A tehetséges serdülőnek a megfelelő szakterületen elismert és hasznosnak tartott képességeit fel kell ismerni.

  2. A tehetséges serdülők kemény munkára képesek, ugyanakkor az új tapasztalatok megszerzésére nyitottak, a szokásos nemi különbségek nem érvényesek rájuk, azonban felkészültebben az érdeklődésük ébren tartására és kiterjesztésére.

  3. Hatékony életszokásokat alakítanak ki, miszerint az átlagosnál több időt töltenek egyedül vagy a családjukkal, kevesebb időt szánnak a társasági életre, és több hasznos tevékenységet végeznek a társaikkal; a figyelmüket takarékosan használják, és több időt szánnak a tehetségük fejlesztésére.

  4. A szexuális magatartásuk konzervatívabb, mint az átlagos társaiké, és így valamennyire távol tudják magukat tartani a kamaszkori viharos változásoktól.

  5. Az integrált és differenciált családi háttérrel rendelkező tehetséges fiatalok a hasznos tevékenységek közben jobb lelkiállapotban érzik magukat, és az iskolában is jobban teljesítenek.

  6. A tehetséges diákokra azok a tanárok vannak nagy hatással, akik az autotelikus családhoz hasonlóan támogatók, és ugyanakkor a tanítványaikat új ismeretek befogadására és fejlődésre ösztönzik.

  7. A tehetség fejlesztését a belefeledkezett tevékenységek segítik elő, amelyekhez érzelmekre ható és tárgyiasabb ösztönzőkre is szükség van, valamint a tevékenység pillanatnyi élvezetére és a távlati célok szem előtt tartására is. A tehetségük fejlesztésében elkötelezett tanulók tevékenységére nem jellemző egyik ösztönző túlhangsúlyozása sem.

  8. A tehetség fejlesztése iránti elkötelezettségre hatással van az, hogy a kivételes képességekkel kapcsolatos tevékenység közben átél-e a diák tökéletes élményt (334.).

Tehetséggondozás témában ez a könyv egyedülálló! Szülőknek ajánlott olvasmány.

Howard Gardner, Csíkszentmihályi Mihály, William Damon: Jó munka

Talán méltatlanul került a sor végére a Jó munka c. könyv. Hogyan, kinek és mit dolgozzunk, ha pozitív értékek mentén, etikailag is védhető eredményeket szeretnénk magunkénak tudni? A két szerzőtársával közösen, Csíkszentmihályi arra keresi a választ, hogy milyen stratégiák teszik lehetővé, hogy az emberek a mai piaci viszonyok között megőrizzék morális és etikai értékeiket.

Két szakma képviselőit vizsgálták kutatásuk során: a genetikusokat és az újságírókat. Az előbbieket azért, mert az Ő esetükben talán egyértelmű a nemes cél, miszerint javítsák az emberek életminőségét egészségük fenntartásával. Az utóbbit pedig azért, mert az egy kellően bizonytalan szakmának számít, melyben nem világosak az etikai keretek. Ma olyan időket élünk, amikor az újságírók hivatását kétkedés és zavarodottság teszi tönkre.

Így a szakmai birodalmak vizsgálata során csak utólag derült ki, hogy a genetika és az újságírás élesen, szinte homlokegyenest ellenkező eseteket produkálnak. Az összehangolt genetika esetében a jó munkára való törekvés viszonylag problémamentes; a nem összehangolt újságírásban a jó munkavégzés akadályai állandóan felbukkannak. (Jó munka, 19. o.).

A sorozat előző bejegyzése: Tényleg elmondják a feszültségeiket?
Köszönet Vincének, Ancsának és Zsuzsinak a szövegezésben nyújtott segítségért! Köszönet Szilárdnak az illusztrációkért!