Tényleg elmondják a feszültségeiket?

Nálatok ez hogy alakult ki? Nehéz elképzelni, hogy nálunk bárki megszólalna. Nálunk ez biztos nem menne.

Amíg gondolkodtam a válaszon, kortyoltam a kesernyés olaszrizlingből. A Kürt Akadémia által szervezett borozós esten arról beszélgettünk, hogy ki milyen céges kultúrában tölti a hétköznapjait.

Nálunk sem ment. Öt év alatt fokozatosan fejlődött ki az a légkör és szokás, ami ma működik. A két heti gyakorisággal megtartott két órás alkalom lehetőséget biztosít arra, hogy rálássunk egymás állapotára, és az egyéni feszültségekből kiindulva alakítsunk a működésünkön, szokásainkon. Ezek az alkalmak ugyanakkor jól mutatják a közösség általános hangulatát, állapotát. Éppen ezért, a retrospektív az egyik legfontosabb, jól-létet befolyásoló szokás.

A kezdeti időszakban a retro inkább hasonlított egy teljesítményértékelő csoportbeszélgetésre, ahol a véleménycsere gyakran kioktatássá fajult. Ebben az időszakban a tekintélyé volt az utolsó szó. Aztán megérkezett Gergő, a semleges facilitátor. Azzal kezdte a munkáját, hogy az integratív döntéshozás módszerével kiegyenlítette a retrókat. A hangadókat keretek közé terelte, és arra biztatta a korábban hallgatásba menekülő feleket, hogy fejezzék ki a feszültségeiket, szükségleteiket.

Olyan mértékű változás volt ez, amit érzésben nehéz volt lekövetnem. Azzal, hogy féken tartotta a tekintélyfigurákat, és egyenlő esélyt biztosított mindenkinek, az első időszakban kivette azt a típusú lehengerlő energiát a csoportból, ami a kevesektől irányult a sokak felé. Steril környezetbe kerültem. Úgy éltem meg, hogy kevésbé fajsúlyos kérdések kerülnek elő, de nyeltem egy nagyot, és próbáltam lecsendesíteni magam.

Ez volt az az időszak, amikor demokratikus keretek között, lefegyverzett hangulatban néztem a mennyezetet. Frusztrált voltam, hogy gondolataimat nem volt alkalmam exponálni. Csalódott voltam, mert láttam, hogy a csapat ennek örül. Elkönyveltem, hogy a gondolataimat másként is ki tudom fejezni, talán jobb lesz csapaton kívül okoskodni, előadni, és házon belül hagyni, hogy magától kiforrjanak a dolgok.

Aztán néhány hónap múltán apránként kezdtek bemozdulni az emberek. Az egyéni feszültségek egyre inkább kijöttek. A rendszeres EMK workshopok alatt megtanultam egy új nyelvet, mely révén ki tudtam fejezni a frusztrációmat konkrét események kapcsán, és ezzel nem voltam egyedül.

Újabb impulzust jelentett Zsuzsi érkezése. Olyan asszertív nyelvet hozott be, amelyet nem tapasztaltam korábban munkahelyi környezetben. Rámutatott azokra a vakfoltokra, amire Gergőnek sem volt szeme. A hatalmi viszonyok tudatosítása újabb rejtett erőforrásokat hozott felszínre. A feszültségek biztonságos kifejezésével ismét energizáltak lettek a retróink, de ezúttal kiegyenlítettebb módon, több ember aktivizálásával történt ez meg. A felelősségvállalás új szintje jelent meg a csapatban. Elindult az a tudatosodási folyamat, melynek során az egyéni erősségekből kiindulva tisztázzuk a szerepkörök általános és egyedi jellemzőit. Nem a modellt alkalmazzuk magunkra, hanem mi alkotjuk meg a saját működésünk kereteit az agilis elvek alapján, a scrum, kanban és más módszertanok felhasználásával.

Ez egy hosszabb, és nehezebb folyamat, de az előnye az, hogy erős érzelmi bevonódást tesz lehetővé. Tapasztalati úton jövünk rá arra, hogy mi működik, és mi szorul finomításra.

A problémák szőnyeg alá söprésének magas szintjét sikerült elsajátítanom a korábbi években. Viszonylag sok időt töltöttem azzal, hogy rávilágítsak a rejtett feszültségekre, és segítsek azok megoldásában. Elvesztegetett idő volt.

Nem az a cél, hogy ne legyen feszültség az emberek között. Inkább arra figyelek, hogy használjuk ezeket a feszültségeket, hogy változtassunk magunkon és a körülményeken. Elengedtem azt a törekvésemet, hogy feltárjam a szőnyeg alá söpört ügyeket. Helyette arra fókuszálok, hogy itt és most hogyan tudok kapcsolódni a beszélőhöz. Újra és újra megtapasztalom, hogy az embereknek nem arra van igényük, hogy mások megoldják a problémáikat, hanem arra az empatikus kapcsolódásra, melyből megerősítést nyerhetnek.

Az elmúlt időszakban kipróbáltuk azt is, hogy Dixit kártyával fejezzük ki a hangulatunkat. A retro előtt kiterítünk néhány pakk lapot, majd akinek van kedve, kiválasztja azt, amelyik a legjobban meghatározza a jelenlegi állapotát. Ha a kártyáról beszélek egy keveset, akkor máris sokkal többet elmondok az érzéseimről, mintha a “hogy vagy”-ot próbálnám megválaszolni.

A retrospektív evolúciójával együtt a cégkultúra is átalakult. Az éveken át tartó közös munka által megteremtődött egy olyan biztonságos környezet, ahol kifejezhetjük az érzelmeinket a tanult eszközök használatával. Ennek egyik legfontosabb hozadéka a pozitív hangulatok állandósulása lett.

Rádiós beszélgetés a témában

Kapcsolódó irodalom

Barbara Friedrickson: A pozitív érzelmek hatalma

10 pozitív érzelmet fejt ki: öröm, hála, derű, érdeklődés, remény, büszkeség, vidámság, inspiráció, áhítat és szeretet. A karakter és környezet egyaránt meghatározza, hogy melyik milyen arányban és intenzitással jelenik meg a hétköznapok során. Konkrét, gyakorlati eszközöket biztosít ezen érzelmek tudatosítására és fejlesztésére.

Sonja Lyubomirksky: Hogyan legyünk boldogok?

Alapmű. Érdemes elolvasni mindenkinek, aki szeretne több jó hangulatot magának! Egy tucatnyi technikát kínál a jól-lét javítására, és egy tesztet, mely alapján eldöntheted, hogy neked melyik három működhet a legjobban.

Richard Wiseman: 59 másodperc

“Olyan nincs, hogy valaki céltalanul császkál, és egyszerre a Mount Everest tetején találja magát. Ugyanígy, akik céltalanul csellengenek az életben, azok sem valószínű, hogy aztán majd hirtelen új vállalkozásba fognak, vagy ledobnak egy csomó kilót magukról.”

Wiseman kritizálja a pozitív gondolkodás self-help mítoszait, és helyette kutatásokkal alátámasztott, pragmatikus tanácsokat ad arra, hogy miként hangolható pozitív érzelmekre az ember. Lazán strukturált olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki gyors tippekre vágyik jól-lét témában. 2 perces ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=GZPXtfXOC_A

Martin Seligman: Flourish - Élj boldogan!

Seligman a pozitív pszichológia atyja, a tanult tehetetlenség “felfedezője”, a jól-lét modell megalkotója. Ha azon gondolkodsz, hogy mely pozitív pszichológiai szakkönyvet vedd meg Karácsonyra, akkor ezt javaslom. Seligman felrajzolja az ötdimenziós térképet, ami alapján aztán mindegyik témában külön el lehet mélyülni. Az összetevők: pozitív érzelem, áramlatélmény, hatás (értelem), kapcsolatok, teljesítmény.

A sorozat következő bejegyzése: Flow a munkában
Köszönet Vincének és Ancsának a szövegezésben, Tibinek a fotózásban, Szilárdnak a fotófeldolgozásban nyújtott segítségért!